Az Adventi időszak most az egyik legnagyobb tanítód!

A várakozás napjainkban egy stresszforrás. Hiszen amit szeretnénk, azt hiányként éljük meg. Arról nem is beszélve, hogy a megvalósulásnak kb. 1-2 percet adnánk szívünk szerint. Ugye ismerős ez az érzés?

Amikor a tudatodban realizálódik valaminek a hiánya, vagy elvágyódás valami után, akkor egyből célorientált, racionális gondolkodókká válunk, hogy ez kell nekem! Lehetőleg most!

Ezután jön a lényeg. Mit kezdesz azzal a felismeréseddel, hogy valami el akarsz érni?! Bekerült a fejedbe egy olyan kép, érzés, amit szeretnél elérni.

Mit kezdesz vele?

1. Frusztrált leszel és pillanatról pillanatra erősödik a hiányérzet. Lesz időd hasonlítgatni magad másokhoz (mivel nem cselekszel, van időd, energiád). Egyre inkább nyomaszt, mert nyilván olyan emberek jönnek szembe, akinek pont az megvan: párkapcsolat, család, egészség, jobb autó, ház, gyerek, hivatás, anyagiak stb.

A másik verzió:

2. Töltekezel a képből, érzésből, ami megjelent benned? Alázattal, szeretettel elindulsz felé?

Számomra ezt jelenti a „jól várakozni”. Hogy kapok egy nagy adag motivációt, töltekezést, jó érzést a vágyott kép által. Ez nem okoz bennem feszültséget, sürgetést és akarást.

Mondom is a példámat:

Szeretném, hogy minél több családhoz eljusson a doTERRA illóolaj. Igen, ez egy szerelem érzést ad nekem. Mivel amit én általa megtapasztaltam, szeretném ha eljutna az erre nyitott emberekhez.

Verzió 1: Húúú mások már mennyire élik az áramlást. Hogyan tudnám ezt csinálni. Hiszen nincs több ezer feliratkozó a hírlevélre (most értem el a 100-at, aminek úgy örülök, mint szerinem más az 1M-nak sem :D). Hogyan indíthatnám el a folyamatot. Mikor fogom ezt olyan ügyesen áramoltatni, mint akik a háttér szakmai csapatban vannak stb stb.

Mi is motivál valóban? Nem a pénz, nem az ilyen jellegű siker.. persze jó ha van, de nem ez a mozgatórugóm. Az áramlás motivál, amikor élménydúsan, jó érzéssel történnek a dolgok és ki tudom áramoltatni az infót. Áhhháá! Akkor ez a dolgom.

Verzió 2: Figyelj nagyon, mert lényeges dolog jön. Általában az élmény a motiváció. Valamit át szeretnénk élni, amikor van egy vágyunk. Kezdj el belehelyezkedni az élménybe. Elkezdek áramolni, megmutatom, hogy nekem mit ad az illóolaj. Még csak válogatnom sem kell, hogy akkor kit vonzzak be (jaj de fárasztó időszak volt, amikor így éltem) hanem csak csinálom, ami jó érzéssel tölt el. Így a nyitott emberekhez eljut az információ.

Nem „csak” várakozom! Cselekszem is.

Mindig tudsz cselekedni várakozás közben. Ha van cselekvés, akkor meg tud szűnni a nyomasztó tétlenség érzése. Hiszen tudsz tenni. Tudsz hasonló érzést átélni.

Na és akkor itt jön a közhelynek tűnő igazság. Tényleg az út a lényeg.

Az egy dolog, hogy érted ezt: nem a cél, hanem az út a lényeg.

De ha érted, miért is nem tudod élni?

Ez általában még inkább fokozza a feszültséget, ugye?! Tudom, mert így éltem sokáig én is. Jellemzően már nem így vagyok vele, ezért is írok Neked erről bátran.

Na szóval, összegezve: ha van egy felismerésed, amit szeretnél, ok. Holnapra szeretnéd elérni, ok. Legtöbbször ez nem jön össze, ok. ITT nem tudsz akarással, küzdéssel, vonzással megteremteni.

Innen lehetőséged van felismerni, hogy választottál egy irányt. Amilyen irányban elkezdheted most élvezni a járt utadat. Ennyi.

Ismétlem mégegyszer. A vágyott dolog felé, kijelöltél egy utat magadnak. Nem csak a célt jelölted ki, hanem az utat. Az úton pedig csak el kell indulni. Itt a nagy buktató. Hogy azt hiszed amikor rájössz egy ilyen felismerésre, annyira fontos, hogy mire jöttél rá. Miközben csak azt láttad meg: merre indulj!

Hányszor van, hogy útközben megváltozik a cél, ugye?! :)

Jól várakozni annyi, mint felismerni, hogy utat választottál a vágyaddal, nem célt. Az utat pedig hiába tervezgeted. Az útról felesleges gondolkodni!

Az utat járni és tapasztalni érdemes. Ez tölti be azt a hiányt, amit a feszülésben és akarásban érzel gondolkodás közben.

Hát így várakozom én. Töltekezve, jó élményekkel. Elárulom, közben már annyira kevés fókusz van a célon, hogy csak visz a sodrás a megfelelő irányba. Teljesen más megélni a kihívásokat az úton, ha megvan a valós motivációd. (mert attól vannak kihívások, nem egy álomvilágról meséltem most Neked, hanem arról, hogy van könnyebb út, ahelyett amit éppen jársz)

Ha szeretnéd a saját sztoridban is megtanulni jól várakozni, segítek, keress bátran.

Erőt, kitartást, de főként nyitottságot és rugalmasságot kívánok Neked a választott utadhoz!

Szeretettel,

Dia

További inspiráló videókat  ITT találsz! Jó nézelődést kívánok!